A Felvidéken 2006 decemberében kezdtük drogellenes tevékenységünket, egy film bemutatásával - Karesz végakarata - és beszélgetésekkel Gáspár Károllyal, a filmben szereplő Karesz apjával. Jelenleg közel 60 alap- és középiskolában voltunk jelen, és a pozitív visszajelzések azt igazolják, hogy munkánkat folytatni kell! Folytatni, nemcsak a fiatalok, hanem a szülők, és nagyszülők miatt. A kábítószerek nem olyan régen terjedtek el régiónkban , és a középkorosztály valamint az idősebb nemzedék még nem is nagyon tudja hogy hogyan kell felvenni vele a harcot.
A mai fiatalok viszont már gyakran az alapiskola alacsonyabb tagozatában is kapcsolatba kerülnek vele, és a szülök sok eseteben nem is érzékelik gyermekükön a változásokat.
Munkánk lényege, hogy felhívjuk a szülők, pedagógusok figyelmét arra, milyen jelekre kell figyelniük, és megtenni a megfelelő lépéseket, hogy a gyermek ill. fiatal ne juthasson el olyan állapotba, amelyen már nehéz segíteni.
Az előadások szervezése közben több olyan szülővel és pedagógussal is találkoztunk, akik nem tudják ezt a problémát felismerni.
Gyakran előfordul, a fiatal azért nyúl ezekhez a drogokhoz, mert nincs kapcsolata a szülővel, illetve ez a kapcsolat csak a szükségletek kielégítésre korlátozódik. A szülő elfoglaltsága miatt nem ér rá gyermekével beszélgetni - ugye ismerős ez a megnyilvánulás? Sok esetben nem is a fiatal tehet arról, hogy a kábítószer élvezője lesz, hanem egyenesen a család az aki nem akadályozza meg ebben. Ha egy családban az apa és az anya is dohányzik, nagyobb az esély arra, hogy a gyermek is fogyasztóvá válik, ez igaz az alkoholra és a drogokra is.
Szoktuk mondani a fiatalok a jövőnk. Nos mit várhatunk?
Minden felnőtt kötelessége, hogy mindent megtegyen az egészséges fiatalokért!
